Emlékszem még, mikor anno 2000-ben az interneten megrendeltem az első
digitális fényképezőgépem. Nagyon drága volt, és a mai gépekhez képest
nagyon buta. :-) Egy szappantartó volt, vagyis egy kompakt gép. 1,3
megapixel, semmi optikai zoom, csak egy beépített vaku, meg néhány
automata program. A legbüszkébb embernek képzeltem magam a világon. Amit
csak lehetett, fényképeztem. Igazából ekkor kezdtem ismerkedni a
fotózással. Előfizettem magazinokra, bújtam az internetet, okosítottam
magam és gyakoroltam.
A szappantartó korlátait nagyon hamar
megtapasztaltam. Sem az automata beállítás, sem a max. 2 másodperces
záridő nem adott lehetőséget képalkotási vágyaim kibontakozására, ezért
hamar lecseréltem a kis drágámat egy bridge típusú gépre. Itt már volt 5
megapixel meg, ha jól emlékszem, 10x optikai zoom. Ez a gép volt a
mindenem. Vittem mindenhova, használtam, amikor csak lehetett. Még
esküvői fotózásra is volt vele lehetőségem. Több ezer képem született
ebből az időszakból.
Pár év tapasztalat és bridge gép használat
után ismét korlátokba ütköztem. Igaz, hogy itt már szép számmal voltak
manuális beállítási lehetőségek, mégis kezdtek hiányozni az olyan
funkciók, mint a manuális fókuszállítás (volt ilyen, csak az
elektronikus keresőben ember nem volt, aki megállapította, hogy az a kép
éppen éles-e vagy sem), a hátsó redőnyre vakuzás, a külső vaku
csatlakoztatási lehetőség.
Ekkor érkezett el az idő, hogy
tükörreflexes gépre váltsak. Itt már inkább én voltam a korlát, nem a
gép, hiszen ebben a kategóriában már csak a pénz szab határt a
lehetőségeknek. Viszont azon a véleményen vagyok, hogy nem a pénzen és a
felszerelésen múlik, hogy ki milyen képet készít. Persze nagy segítség
egy jó gép, de nem alapvető követelmény.
Az elmúlt években
többször adódott lehetőségem fotósfesztiválokon részt venni, ahol pár
nap alatt annyi tapasztalatra tettem szert és annyi információt
gyűjtöttem magamba profiktól, hogy utána pár napig csak néztem ki a
fejemből és dolgoztam fel agyilag az a tömérdek információhalmazt és
ingert, ami ért. Szerencsémre a fotózás szinte minden területén
kipróbálhattam magam, ezek közül talán csak a légi és víz alatti
felvételek készítése maradt ki, de ami késik, nem múlik, ugye.
Nagy
örömmel tölt el, hogy képeimet dicsérik, elcsodálkoznak rajtuk,
megbámulják őket. Örülök, hogy olyan másolatokat tudok készíteni a
világról, ami boldogságot okoz más embereknek is.
